Nagy örömnap ez nékünk
Énekszöveg
Nagy örömnap ez nékünk
- Nagy örömnap ez nékünk Isten kegyelméből,
ma született Krisztusunk tiszta Szűz méhéből.
A kisgyermek oly nemes, olyan ékes, kellemes,
ő emberségében,
mégis felfoghatatlan, szóval kimondhatatlan,
ő Istenségében. - Isten Fia támadott tiszta szűz leánytul,
liliomom, rózsaszál! A természet ámul,
hogy születni látja Őt, aki századok előtt
e világ szerzője,
hogy a szent Szűz kebelén táplálgatja szent tején
azt, ki Teremtője. - Mint az üveg, nem törik, napsugár ha járja,
sértetlen maradt a Szűz, őt hozván világra.
Ó, boldog a szent Szülő, kinek teste volt a tő,
mely Krisztust termette!
Kinek áldott kebelét, tisztaságos szent tejét
Jézus úgy szerette! - Itt az Anya a leány, a Gyermek az atyja,
ember lett az Isten itt, föl ezt ki foghatja!?
Szolga lett és mégis úr, itt van gyámoltalanul,
mégis el nem éred!
Messze, mégis itt jelen, kettős itt a rejtelem,
ésszel föl nem éred! - Sötétségben születik, ki a napfényt gyújtja,
istállóban rejtezik, ki a földet tartja.
Rejtik pólyák, szalagok, azt, aki a csillagok
ezrét égre szúrja,
sírdogál és nyöszörög, ki az égen mennydörög,
s a villámot szórja. - Krisztus, kinek kegyelme minden embert táplál,
ki a szent Szűz kebelén értünk földre szálltál,
hittel kérünk, légy kegyes, bűneinkért meg ne vess,
ne taszíts a mélybe!
Üdvözítő Istenünk, halálunkkor légy velünk,
s hívj magadhoz égbe!