Eljött immár Szent Istvánnak

Eljött immár Szent Istvánnak

1. Eljött immár Szent Istvánnak tisztelendő ünnepe,
   illik pedig a világnak minden nap tisztelnie,
   mindenek nagy vígan áldják, kik az Isten örökét
   és a szentek társaságát őáltala megnyerék.
2. E szent első prédikátor, magyarok közt tanító,
   lett az Isten hagyásából törvényeket oktató,
   két talentumért cserébe kétszer kettőt forgatott,
   hoz Urának öt helyébe kétszer öt talentumot.
3. Királyok királyságának a halállal vége jár,
   országlásuk bevégezvén fölségük is oda már,
   ám e nagy szent hatalmának a halál nem szab határt,
   fönn az égben nyer magának múlhatatlan glóriát.
4. Már mióta üdvösségünk és Urunk egekbe szállt,
   s onnan elküldötte nékünk Szentlélek ajándokát,
   szétszéledtek a világra ama tizenkét nagyok,
   az emberek váltságára hintegetni a magot.
   
   (UTOLSÓ KÉT SOR ISMÉTELVE:)
   Minden földeket bejárt az apotostolok szózata,
   és az Ige elhatolt a föld végső határira.
5. Örvendett már Mesterének minden földi tartomány,
   és az Úrhoz hálaének zengedezett ajakán,
   csak Pannóniának népe nem talált még segítőt,
   s ült a tévelyek ködében, mint szegény hajótörött.
   
   (UTOLSÓ KÉT SOR ISMÉTELVE:)
   Míg az igaz hit vallása a világon egyre nőtt,
   s tiszta szívvel új, új hívek születtek az Úr előtt.
6. Ám a népnek, mely a tévely és halál csábját nyögé,
   És oly céda szenvedéllyel járta a vakság ködét,
   azért jött csak oly sokára az üdvösséghirdető,
   hogy ha sorját így kivárja, annál jobbat nyerjen ő.
   
   (UTOLSÓ KÉT SOR ISMÉTELVE:)
   Minél később jő az óra, hogy hozzájuk küldetik,
   annál különb lesz a Doktor, akit Isten ád neki.
7. Mondja bizony minden ember: boldog vagy, Pannónia,
   zengjen ajkad, szóljon vígan most az Isten himnusza!
   Mert nem a köznép sorából küldött Isten nevelőt:
   királyod lett prédikátor, apostolod, magvetőd!
8. Vad volt a magyar s hitetlen, Attila király alatt,
   s mint zsarnok szokás, kegyetlen dúlta az országokat,
   ám Istvánnak idejében hitből új világ terem,
   s a kegyetlenség helyében úrrá lesz a kegyelem.
9. Mert az Úr az egykor árva, elhagyott Hungáriát,
   ahol addig prédikálva még apostol egy se járt,
   a keresztség kegyelmére e szent által hívta ki,
   és meghívta örökére, adván égi hont neki.