Ó, jaj nékem, Máriának

Ó, jaj nékem, Máriának

1. Ó, jaj nékem, Máriának,
   jaj, keserves egy anyának!
   Jaj, mely nagy bánatban vagyok,
   mert már tudom, árva vagyok!
2. Rárohantak szent Fiamra,
   a farkasok bárányomra,
   jaj, már tudom, hogy megölték,
   keresztre fölfeszítették.
3. Odavan már reménységem,
   kiben bízott az én lelkem.
   Jaj, hát most már hová menjek,
   vigasztalást, jaj, hol vegyek?!
4. Szánjatok meg, jóbarátim,
   kik tudjátok árvaságim.
   Jaj, mert megszakad a szívem,
   haldoklik már szép szülöttem.
5. Zászló, látom, hogy már lobog,
   a zsidóság örül, dobog.
   Jaj, fogjatok, mert meghalok,
   lábaimon nem állhatok!
6. Édes Fiam, jaj, mit szóljak?
   Jaj, de nagy kínokban látlak,
   szép szemeid felfordultak,
   szent tetemid elsárgultak.
7. Szent lelkedet már kiadtad,
   véredet már kifolyattad,
   én lelkemet árván hagytad,
   de mennyeket megnyitottad.
8. Testedet bár levehetném,
   karjaimmal ölelhetném!
   Jaj, de magas a keresztfa,
   el nem érlek, Fiam, rajta!
9. Vajon van-e, ki levenne,
   és ölembe helyeztetne?
   Ó, jaj, szerelmes magzatom,
   jaj, de sok sebeid látom!
10. Által van oldalad verve,
    egy dárdával sebesítve.
    Én szívem is hegyes tőrrel,
    rakva van keserűséggel.
11. Nagyfájdalmú Szűz Mária,
    bűnösöknek szószólója,
    esedezz értem Jézusnál,
    most és halálom óráján!