Ó, emberi gyarló nemzetség

Ó, emberi gyarló nemzetség

1. Ó, emberi gyarló nemzetség,
   minden dolgod csak hívság, kétség!
   Miben bízol? Arany és ezüst
   elenyészik minden, mint a füst.
   R) Ó, halál, ó halál, ó szörnyű halál!
2. Nem látod-e annyi példában,
   hogy a halál siet dolgában?
   A sok tisztség s nagy birodalom
   elolvad majd, mint a hóhalom. R)
3. Kik a magas székeket ülik,
   még a halált el nem kerülik.
   Meg nem ment a nagy királyi szék,
   semmi nagyság, semmi tisztesség. R)
4. Légy erős, bár nagy és hatalmas
   vagy, mint Sámson, oly diadalmas
   vagy, szép, mint a piros rózsaszál,
   mit sem használ, mégis lekaszál. R)
5. Mit használ szép, aranyszín hajad,
   kláris forma, gyenge ajakad,
   mit kristályos, fényes, kék szemed,
   ha a sírba dugják holt fejed? R)
6. Hány mosolygó, színes violák,
   rubintoknál pirosabb orcák
   bimbójukban vesztek tavaszon,
   akik nyarat reméltek nagyon. R)
7. Gyenge szüzek, pávák, szép ifjak,
   ne játsszatok, nemes úrfiak!
   Váratlan jő reátok a sor,
   testetekből még ma válhat por. R)
8. Nincs e földön hosszú maradás,
   fogadó ez, nem örök lakás.
   Láss dolgodhoz, míg az úton vagy,
   ne játsszál, mert számadásod nagy! R)