Jeremiás siralmai

Jeremiás siralmai

Kezdődik Jeremiás próféta siralma.

1. ALEPH.
   Mint ül a város magában özvegyként néppel tele,
   most adózó lett az úrnő, s annyi nemzetek feje.
2. BETH.
   Sírva sír éjjel, s könnyűi orcájára ömlenek,
   kedvesi s vigasztalói ellenségek lettenek.
3. GHIMEL.
   Júda a nagy szolgaságból pogányokhoz költözött,
   nem talált nyugtot, s fogoly lőn nagy szorongások között.
4. DALETH.
   Gyászolnak Sion ösvényi, mert nincs ünnepre jövő,
   kapuja rom, papja, szüze benne mind oly szenvedő.
5. HE.
   Üldözői eltiporták, mert az Úr szólt ellene,
   vétkéért, s az üldözőknek a kisded fogoly leve.

Jeruzsálem, Jeruzsálem, térj meg a te Uradhoz, Istenedhez!

1. Jézus az Olajfák hegyén
   Atyjához esedezett:
   Atyám, múljék el tőlem
   e pohár, hogyha lehet!
2. Kész a lélek, de erőtlen
   a test, ébren legyetek,
   könyörögvén, hogy kísértet
   tőrébe ne essetek!

1. Sion szüzének lehulltak minden ékességei,
   s mint legelőt nem lelő kos lettek fejedelmei.
2. Jeruzsálem régi kínja, s vétkéről emlékezék,
   midőn ellenségi közt volt, s szombatit kinevették.
3. Jeruzsálem vétke nagy volt, bujdosóvá lett azért,
   dicsérői megvetették, és ő elfordulva sírt.
4. Oly nagyon meg volt alázva, jövőt s mindent feledett.
   Lásd, Uram, ínségem mily nagy, s ellenem mily büszke lett!

Jeruzsálem, Jeruzsálem, térj meg a te Uradhoz, Istenedhez!

1. Szomorú lelkem halálig,
   várjatok itt éberen,
   mert a sereg, mely elfog,
   nemsokára megjelen!
2. Ti elfuttok, én elmegyek
   áldozatul értetek,
   itt az óra s már nyúlnak
   énrám a bűnös kezek.

1. JÓD.
   Az ellen kezét mindenre tette, mit ő szeretett,
   és pogány ment szent helyére, nem nézvén törvényeket.
2. KAPH.
   Az egész nép sírt kenyérért, s kincsén élelmet veve.
   Nézd, Uram, s vedd fontolóra, néped mily szegény leve!
3. LÁMED.
   Ó, ti mind, kik úton jártok, lássátok, s figyeljetek:
   van-e kín, mint milyet az Úr kezétől én szenvedek?
4. MEM.
   Csontjaimba a magasból Ő tüzet lövelgetett,
   s hálót vetve lábaimnak, bánattal emésztetett.
5. NUN.
   Rajtam van bűnöm igája, s azt kezével fonta meg:
   oly kezekbe tett az Isten, honnan föl nem kelhetek.

Jeruzsálem, Jeruzsálem, térj meg a te Uradhoz, Istenedhez!

1. Láttuk őt és nem volt színe
   és ékes tekintete,
   ő viselé bűnünket,
   s kínt érettünk szenvede.
2. Minden gonoszságainkért
   ő megsebesíttetett,
   s az ő sebei által
   nyert lelkünk enyhületet.