Imádlak és áldlak

Imádlak és áldlak

1. Imádlak és áldlak, Isten, rejtelem.
   Kenyér- és borszínben titkon vagy jelen.
   Néked szívem, lelkem átadja magát,
   mert téged szemlélve elveszti magát.
2. Látás, ízlés, érzék megcsalódhatik,
   de a hallás rólad hittel biztosít.
   Hiszem azt, mit hinnem Isten Fia szab,
   Igéd igazánál mi van igazabb?!
3. A keresztfán rejtéd istenvoltodat,
   itt a színek rejtik emberarcodat,
   de én mind a kettőt hiszem s vallhatom,
   kérve, amit kért a bűnbánó lator.
4. Ahogy Tamás látta, nem látom sebed,
   mégis Istenemnek vallak tégedet.
   Add, hogy egyre jobban hinni tudjalak,
   tebenned reméljek, s téged vágyjalak!
5. Urunk halálára emlékeztető
   áldott Kenyér, élő s embert éltető,
   add, hogy éljen lelkem belőled csupán
   s jóízét tebenned ne veszítse szám!
6. Kegyes pelikánom, Uram, Jézusom,
   szennyes vagyok, szennyem véreddel mosom.
   Elég volna egy csepp, hogyha hullna rá −
   világ minden bűnét meggyógyítaná…
7. Jézus, kit csak rejtve szemlélhetlek itt,
   mikor lesz, hogy szomjas vágyam jóllakik,
   hogy majd fátyol nélkül nézve arcodat
   leljem szent fényedben boldogságomat?

Amen.