Végtelen irgalmú
Énekszöveg
Az 50. zsoltár verses parafrázisa
Végtelen irgalmú
- Végtelen irgalmú, óh, te nagy hatalmú
Isten, légy már kegyelmes!
Ontsd ki mindenestől jódot rám kebledből,
mert lá, mely veszedelmes
bűnöm miatt lelkem, ki tikon rág engem,
mert nagy sebbel sérelmes. - Csak néked vétkeztem, bűnt ellened töttem,
óh, kegyelmes Istenem!
Kit semmi ravaszság, nem csalhat, s álnokság
rejtve előtted nincsen,
ert az nagy kék égből, mint királyi székből
látod, mit mível minden. - Légyek fejérb hónál, s örömmondásoddal
töltsd bé az én fülemet,
élemíts elmémet, küldvén örömedet,
ne száraszd ki velőmet,
csontomból bánattal, ne nézz rám haraggal,
mosd el inkább vétkemet! - Teremts ismét bennem, teremtő Istenem,
tiszta szívet kegyesen,
fúdd belém ismegént, hogy nagy szívem szerént
lelkem igazt szeressen,
éngem, romlott szegént, rossz érdemem szerént
haragod el ne vessen!