Fájdalomnak ünnepére

Fájdalomnak ünnepére

1. Fájdalomnak ünnepére jertek, Jézus hívei,
   a keresztfán szenvedőnek szűz Anyját köszönteni!
   Kit oly szörnyen megsebeztek hét fájdalma tőrei.
2. Véroltárnál, a keresztnél áll a Szűz és kesereg,
   János a szent asszonyokkal szintén ott sír, ott remeg.
   Velük óhajt keseregni az itt egybegyűlt sereg.
3. A kesergő fájdalomnak hangja közt is felkiált
   a dicséret és dicsőség, áldva a dicső királyt.
   Őt, ki meghalt a keresztfán, s így legyőzte a halált.
4. A keresztfán szenved és szól Isten egyszülött Fia,
   szíveinket járja által szózatának szent nyila,
   s úgy figyeljük, mint legelső hallgatója, Mária!
5. Hiszünk benned, ó, nagy Isten, önts belénk oly nagy hitet,
   mint amely Szűz, a keresztnél megtartotta szívedet,
   hogy Fiadnak annyi kínján s fájdalmán meg nem reped!
6. Itt az oltár áldozattal, itt az új Kálvária,
   hol magát feláldozandja Jézus, az Isten Fia.
   Ő, ki meghalt a kereszten, melynél úgy sírt Mária.
7. Veled sírunk, Jézus Anyja, veled együtt érezünk
   a nagy, a szent áldozatnál, mit Istennek szentelünk.
   Kik most szíved bánatáról könnyek közt emlékezünk.
8. Fájdalomban, mint örömben mondjuk: szent az Úr neve!
   Szent az Isten, a kesergő szíveknek enyhülete!
   Szent az Isten, ő, a minden vigasztalás Istene!